Bélférgesség

Ezek az élősködők már a puszta jelenlétükkel is bajt okozhatnak, de súlyos fertőzés esetén alattomosan ellopják a szervezetettől a tápanyagokat. Néhány típusa pedig vérzést is okozhat a belekben.

Bélférgességnek nevezzük azt a betegséget, mely során az emésztőszerv rendszerében élősködő férgek szaporodnak el.

Ez akár tünetmentes is lehet, hosszú idő után a tápanyag-elvonás miatt jelentkeznek csak az alultápláltság tünetei, de allergiás hatása révén változatos szimptómák is megjelenhetnek. Mivel a lárvák idegen testnek számítanak, gyulladásos gócot hoznak létre a fertőzött szervekben.

Bélférgesség tünetei

Leggyakrabban hasi panaszok, étvágytalanság, testsúlycsökkenés, rossz közérzet, hányinger, hányás, csalánkiütés, vérszegénység, vashiány, végbélnyílás körüli viszketés, hasmenés, hasi nyomásérzékenység, gyengeség, a teljesítőképesség csökkenése jelezheti a paraziták jelenlétét. A vérképben az eosinophyl sejtek számának emelkedése is ezt mutathatja.

Bár bizonyos fajtáik bejuthatnak a véráramba vagy akár a szövetekbe is, a bélféreg főként a gyomor-bél traktusban él, ezeket három nagy csoportba soroljuk: a hengeres- vagy orsóférgek, a laposférgek és a mételyférgek okozta féregfertőzések. Az élősködők mérete néhány centimétertől akár 10 méter hosszúságig is terjedhet, nagy mennyiségben még az apróbbak is komoly panaszokat okoznak.

További, ajánlott cikkünk e témában: Bélférgesség tünetei

Hengeres- és orsóférgek

A hengeres-, illetve orsóférgek a földben találhatók, a fertőzött föld okozza a betegséget. A lapos- és mételyférgek elsősorban élelmiszer révén jutnak a szervezetbe. A hengeresférgek közül a cérnagiliszta az egyik leggyakoribb féregfertőzés, főként gyermekkorban jellemző. Leginkább cérnaszálra vagy kókuszreszelékre hasonlító, 3-12 milliméter nagyságú kórokozóról van szó, jellegzetes tünete, hogy a végbélnyílás körül viszketést okoz. Erről a területről (vakarózás), illetve széklettel szennyezett kézről a kb. 50 mikron nagyságú peték révén terjed tovább a fertőzés.

A szintén a hengeresférgek csoportjába tartozó, 30-55 milliméter nagyságú ostorféreg jellemzően a vakbél és a féregnyúlvány területén él, és többek között vakbélgyulladást is okozhat. A talajba kerülő éretlen peték fejlődésüket követően a fertőzött talajjal szennyezett étellel kerülnek a szervezetbe.

A hengeresférgek harmadik típusa az orsóféreg. Ezek a 15-30 centiméter hosszúságú paraziták a vékonybélben élnek. Az éretlen peték szintén a talajban válnak éretté, a koszos-földes zöldségek vagy gyümölcsök elfogyasztását követően azonban a lenyelt petéből kialakult lárva kilyukasztja a bél nyálkahártyáját, és a tüdőbe, légutakba kerül. Nagy mennyiségben bélelzáródást okoz.

Laposférgek

A laposférgek közül a simafejű galandféreg akár 7-10 méter hosszúságúra is megnőhet. Szintén a bélrendszerben él, a peték a széklettel kerülnek a környezetbe. A fertőzött növényeket evő szarvasmarha szervezetében lárvákká fejlődik, majd az állat izmaiba vándorol. Az úgynevezett „borsókás hús” elfogyasztása révén pedig az emberi szervezetbe kerül. A horgasfejű galandféreg esetében hasonló a folyamat, csak éppen a disznóhúst érinti.

A törpe galandféreg a trópusokon okoz fertőzést, a rossz higiénés körülmények eredményeként szájon át okoz fertőzést. Nyers hal fogyasztása esetén szalagféreg-fertőzéssel kell számolni, ez a nagyjából 10 méteres féreg a vékonybélben él, és ott okoz panaszokat, valamint vitaminhiányt.

Mételyférgek

A mételyférgek közül az óriás bélmétely szintén a fertőzött nyers élelmiszer – például vízinövények – fogyasztása révén kerül a bélrendszerbe, ahol fekélyeket és vérzést okoz. A nyers vagy nem megfelelően hőkezelt csiga, kagyló, hal, béka fogyasztása során echinostoma juthat a bélrendszerbe. A vérmételyek a trópusi vizekben élő csigákból a vízbe kerülve az emberi bőrön át jutnak be a testbe, a húgyhólyagba, a vékonybélbe, és a máj működésének zavarát, fekélyeket és vérzéseket okoznak.

Az ember a fertőzéseket kutyáktól, macskáktól is elkaphatja, ha az állatok nincsenek rendszeresen féregtelenítve, illetve a higiénés szabályok betartása nem megfelelő.

Bélférgesség diagnózisa és kezelése

A széklet vizsgálata, a peték alakja és a klinikai tünetek alapján lehet felállítani a diagnózist. A féreg azonosítását követően alakítható ki a kezelés. Az albendazol-, mebendazol-tartalmú gyógyszeres terápiák főként a férgek glukózfelvételének megakadályozását célozzák, amelyek így elpusztulnak.

A cérnagiliszta esetében a gyógyszeres kezelést célszerű megismételni, a petéktől azonban jóval nehezebb megszabadulni, a környezetet – a tárgyakat is – fertőtleníteni kell, az ágyneműt, pizsamát, alsóneműket, törölközőket pedig magas hőfokon ki kell mosni. A rövidre vágott körmöket rendszeresen szükséges tisztítani.
Az orsóféreg esetén is jól bevált a gyógyszeres terápia, a galandférgek kihajtása szintén gyógyszerrel történik. A kutyák galandférge esetén a gyógyszeres kezelés mellett a hólyagszerű tömlőkké fejlődött férgek sebészi úton történő eltávolítása is szükséges lehet.

Mint minden esetben, a férgesség esetében is a hangsúly a megelőzésen van. Bár a fertőzés veszélye akkor is adott, ha nagyon körültekintőek vagyunk, de legalább minimalizálható a lehetőség. Ügyeljünk a gyerekekre, hiszen ők jóval veszélyeztetettebbek, fontos a rendszeres kézmosás, az élelmiszerek megfelelő tisztítása. Ezek egyébként a visszafertőződést és az újabb fertőzéseket is megakadályozzák. A megelőzés és a kezelés csak akkor eredményes, ha azt a család vagy közösség minden tagja egyidejűleg végzi.


close