Szobatisztaság óvódás gyermeknél
Az óvónő türelmet javasolt, s azt, hogy ne minden a „kaka” körül forogjon. Sikerült, s visszaállt a rend. Az őszi szünet után azonban minden kezdődött elölről. Sőt, rosszabb lett, már be is kakál. Mit tegyek?
Az óvónőnek igaza volt abban, hogy a legjobb ilyenkor, ha nem minden ekörül forog, bizonyos szintig teljesen rendben is van, hogy egy-egy nagyobb változáskor a szobatisztaság hullámvölgyeken mehet keresztül.
A széklettel való „játék” a kicsik dacolásának egy jele, „nem adom”, „nem úgy adom”. Minden bizonnyal nála ezt a reakciót az óvoda váltotta ki, az anyukájától való tartósabb távollét, amit kezdett ugyan megszokni, de az őszi szünet felborította a rendet a lelkében. Azt gondolom, hogy türelemmel és elfogadással visszaállhat a rend.
Segítsenek neki megérteni játékosan, meséken keresztül, hogy hova kerül a kaki, mi történik vele – csak hogy megnyugodhasson, jó helye lesz neki a wc-ben is (végül a tengerben).
Tapasztalatok szerint ugyanis sok kisgyerek azért tartogatja, vagy csak „biztonságos” helyre ereszti ki, mert tudattalanul is önmaga részének éli meg (belőlem jön = enyém = én részem). Ne büntessék, ha bekakil, viszont jutalmazzák, ha a wc-be sikerül. Átmenetileg elő lehet venni a bilit is, hogy segítsék az átállást, ha máshogy nem megy. A jutalmazás akár lehet nagyon látványos is, gyűjtheti a jutalompontokat egy kis táblácskán, ami mindig a szeme előtt van, segít neki fejben tartania azt, hogy jobb megoldás a wc. Ha sokáig nem oldódik a probléma mindezek ellenére sem, érdemes felkeresni egy gyermekpszichológust, hogy személyesen is segítséget tudjon nyújtani. Minden jót és türelmet kívánok!
